2012. augusztus 24., péntek

Házi gumicukor - szederből


Dizájnmenza Bea klassz kis játékot indított útjára. Ez már a második forduló, az elsőről sajna lemaradtam. A feladat most egy népszerű termék elkészítése házilag, egészségesen.

Nem sokat filóztam, mikor nagymamánál dögivel érett a szeder. Tudtam, hogy ez lesz az alapanyag. De mi legyen belőle? Hát gumicukor!  ám nem is volt olyan egyszerű vállalkozás...



Először megpróbáltam csak almával összefőzni, leszűrni, szárítani hagyni, de sajnos nem lett belőle megfelelő állag..:(  Ezután újból nekiveselkedtem. A cukor és alma tehát nem volt elég a zselésedéshez, a továbbiakban lehet választani: zselatin, vagy agaragar. Mindkettőnek van E száma a zselatin E441, az agaragar E406. Az íróasztalom fölött évek óta lóg egy cetli a düsseldorfi egyetem gyermekrákkutató klinikájának közlése, mely a veszélyes élelmiszer-adalékokról szól. A neten is megtaláltam itt van. Ebben a zselatin betűjelét nem találtam meg, viszont az agaragar egyértelműen az ártalmatlan adalékok közt szerepel. Úgyhogy maradt ez.

(Persze, mivel tudom, és már Ti is, hogy nem teljesen E nélküli a gumicukorkám, nem sértődöm meg, ha a versenyben nem szerepelek, de azért így is azt gondolom, hogy kevesebb adalék van ebben, mint a hariboban...)

Tudom, tudom, most biztos sokan felkiáltotok. Agaragar! Honnan a csudából szerezzek??? Nemrég még én is így néztem az agart tartalmazó receptekre, de egy online boltban, találtam kis kiszerelésben. Persze nem olcsó, de ez a kis üveg nagyon sokáig elég, hisz alig kell használni belőle. (jutalékot nem kapok, úgyhogy máshonnan is megrendelhetitek! :)





250 gr szeder
50 gr cukor (nyírfa, barna)
1 kk agaragar 

1 kk citromsav
3 kk cukor (nyírfa)

A szedret megmossuk, lecsepegtetjük, majd a cukorral együtt feltesszük főzni. Előtte nem árt, ha egy kicsit kézzel összenyomkodjuk. Mikor már szépen szétfőtt a szeder, átpasszírozzuk, majd a kávéskanálnyi agarral ismét felfőzzük. Egy tálcát, vagy egy tányért leöblítünk hideg vízzel, majd vékony rétegben szétterítjük rajta a szederzselét. 1 napra hűtőbe tesszük.

Másnap óvatosan megpróbáljuk felszedni a tányérról, majd megfordítjuk, és a másik oldalát is kiszárítjuk. (nem baj, ha csak részletekben megy a fordítás, úgyis kicsit össze kell vágni a végén.) Szóval ezt az oldalt is 1 napig szárítjuk a hűtőben. Harmadnap pedig tetszőleges formákra vágjuk, szaggatjuk, majd igény szerint lehet még citromsavas-cukorkába forgatni, ettől jó kesernyés íze lesz. És szeretem, persze ez nem kötelező kör, akár ki is lehet hagyni.





2012. augusztus 22., szerda

Bodzabogyó lekvár körtével és fahéjjal





Nagymamáéknál a tavasszal meghagyott bodzavirágokból szép kövér bogyók fejlődtek. Ismét voltunk ott pár napot, és annyira mosolyogtak rám, nem bírtam a bokron hagyni őket :)

A bodza lekvárja enyhe hashajtó, vizelethajtó hatású, erre figyeljük fogyasztásakor. Viszont remek immunerősítő is!

Almával is nagyon jó lekvárt lehet készíteni belőle, de a kertben épp a körte érett (a rigókkal és a nagypapával kellett versenyezni értük, ki a gyomrába, ki a cefréjébe gyűjtötte a gyümölcsöt.. :), így amiket megmentettem összefőztem





{ Jöjjön egy kis dendrológia:

Az ehető bodzát ne tévesszük össze a mérgezővel! Az ehető (Sambucus nigra, fekete bodza), nagy terebélyes fás növény, ágai lefelé hajlók, széttörve a belsejük szivacsos. A virágok az egész bokron megtalálhatók, a termések pedig lefelé csüngők. A mérgező (Sambucus ebulus, földi bodza, gyalogbodza) nem fásszárú, hanem lágyszárú, és kisebb növény. Az ágai felfelé állnak, a virágok az ágak végén, a növény tetején helyezkednek el, a termés is felfelé áll. }

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f2/Elderberry.jpg
Fekete bodza, forrás wikipedia













http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/41/Sambucus_nigra_fruit_kpjas_26082005_1.jpg
Fekete bodza, forrás wikipedia















http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/51/Sambucus_ebulus_bgiu.jpg/800px-Sambucus_ebulus_bgiu.jpg
Földi bodza, forrás wikipedia
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/f/f4/Gyalogbodza.jpg
Földi bodza, forrás wikipedia






























mindezek tudatában jöhet a recept:


80 dkg érett bodzabogyó
80 dkg körte
25 dkg cukor
1 kk fahéj
1 tk citromsav/ citromlé


A bodzabogyókat leszedegetjük majd egy vízzel teli edénybe tesszük. Azok a bogyók, amelyek érettek, lent maradnak az edény alján, ha netalán még zöld, vagy éretlen bodzát is szedtünk, azok fent úszkálnak. Ez utóbbiakat szedjük ki, és dobjuk ki. Csak érett bodzát használjuk!

A bodzát egy lábosba tesszük, és hozzáadjuk a kis darabokra vágott körtét (héjával együtt). Felfőzzük. Először a bodza levet enged, majd összetöpörödik. Mikor már a körte is megpuhult és szép színe lett a bogyótól, át lehet passzírozni egy szűrőn. (Akit nem zavarnak a magok, az rögtön mindenestül, cukorral, fűszerrel főzheti a lekvárt). A tiszta gyümölcslevet újból felfőzzük, de most már a cukrot, a fahéjat és a citromsavat/levet is hozzáadjuk és zselésedésig főzzük. Beletelik jó pár percbe, ne essünk kétségbe! (zselépróba: hideg tányéron nem folyik szét a lekvár)



Tiszta üvegbe töltjük és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Nekem ebből a mennyiségből 3 db kisüveg lett, és még egy adag, amit meg is ettünk a reggelihez. Gyönyörű színű lekvár!







2012. augusztus 6., hétfő

Házi sajt - sütve


(A nagy hőségben nincs sok kedvem a gép előtt tanyázni, de azért olykor ezt is meg kell tenni..:)
Most nem befőzök-elteszek, bár a hűtőben prímán el lehet tenni ezt a sajtot. Boldog Kukta Ágitól származik ez a recept is. Olyan nagyon megörültem, mikor megláttam az oldalán, mert már ezer éve szeretnék házi sajtot készíteni. Mostanáig hajkurásztam a tejoltót mindenfelé, de mikor megvilágosodtam, hogy ecettel is lehet sajtot készíteni, nem teketóriáztam tovább.

Nagymama-nyaraláshoz köthető a friss alapanyagunk: délután fél négykor elfurikázunk a szomszédos faluba, ott látjuk már, ahogy a teheneket beterelik a fejőbe, lemossák őket, a szomszédos szobában pedig már adják is (tejjegyre!!) a friss, lehűtött házi tejet! Megmondom őszintén, nem vagyok nagy tejivó, sőt, gyerekkoromban kizárólag csak a bolti kakaót voltam hajlandó meginni, és még a zacskóját is kikutattam a kukából, ha gyanús dolgot észleltem... :O  Ennek a tejnek, még az a "tipikus házi-tej" szaga sincs, amit máskor, más tejnél éreztem. Én továbbra sem iszom literszámra a tejet, de a gyerekeknek ezt szívesebben adom, mint a bolti nemtudommit...

Gyereknek-felnőttnek egyaránt nagy élmény, ahogy fejik a teheneket (természetesen itt nagyüzem van, ezért géppel fejnek),  persze lehet, hogy mi csak azért örülünk minden alkalommal, mikor "megyünk a tehenekhez", mert ékes, szép fővárosunkban nincsenek ilyen lehetőségek....

Az olimpia jegyében piros-fehér-zöld színben pompázik a házi sajtunk. :) Ez a típusú sajt grillezésre ajánlott, de mi most csak simán serpenyőben pirítottuk. 3 liter tejből kb 30 dkg lett, 4 felnőtt és 2 gyerek egy vacsorára simán elpusztította!

Én elsőre natúr sajtot készítettem (illetve egy kicsi fokhagymát tettem bele), de Ági is említi, hogy bátran lehet bármivel ízesíteni! (fokhagyma, olivabogyó, kömény ... füstölni is lehet, csak nekünk nincs füstölőnk...) Ágiék már nagyüzemben készítik, én most csak 3 literrel tejjel próbálkoztam elsőre, viszont fontos, hogy a bolti ilyen-olyan kezelt tejből ne álljatok neki. Budapesten is lehet már több helyen házi tejet venni, biztos nagyobb városokban is van már ilyen lehetőség.



kb 30 dkg sajthoz:
3 liter tej
3 ek só
3 ek 20%-os ecet
 
A házi tejet egy jó nagy lábosba öntjük. Minálunk előfordul, hogy egy fél napig is állni hagyjuk a tejet, de ezt lehetőleg hűvös helyen tegyük. A pihentetett tejet feltesszük forralni. Legyünk a lábos mellett, mert ha már bőrös a teteje, egy pillanat alatt ki tud futni a lábosból. (Áginál jó képek vannak róla :)  Ilyenkor kell elzárni a tűzhelyt.

Hozzátesszük a sót (literenként 1 ek), majd az ecetet (szintén 1 ek literenként), majd összekeverjük, és várunk pár percet, amíg kicsapódik a fehérje.

Majd fogunk egy vékony szövésű anyagot (nálam egy konyharuha volt), és egy szitát, és átöntjük a kicsapódott tejet. A savós rész kicsurog, a szitában, meg a textilben bent marad a leendő sajt. Mivel nekünk nincs szakszerű sajtpréselőnk, ezért a szita tetejére kerestünk egy kisebb lábost, ami még jól lenyomta a sajtot, és abba a kis lábosba rakosgattam a súlyokat. Ez másnapig hűvös helyen csöpögött.

Másnap pedig megcsodáltuk, megsütöttük, és mind megettük! Morzsája sem maradt! :))