2012. december 24., hétfő

Áldott, békés Karácsonyt!



2012. december 20., csütörtök

Mézeskalácsfűszeres narancslekvár


Hirtelen nekiálltam egy adag kandírozott narancshéjnak. Receptet itt találtok. Sajnos karácsonyi ajándéknak már nem nagyon fér bele, mert 6 nap az elkészítése, plusz a szárítás. De azért jó ha tudjátok, hogy így is lehet. :-)

Mivel a kandírozáshoz nem kell a narancs húsa, valahogy fel kellett használni. A kiskorúim pedig nem annyira rajonganak a narancsért, én ettem-ettem, de ennyi azért belém sem fér, úgyhogy gondoltam egyet, befőztem, és a konyha pulton 1 hónapja ácsingózó mézeskalács fűszerből tettem hozzá. Nem vagyok egy őrült narancslekvár -rajongó, de ez még nekem is nagyon ízlett! A karácsony minden íze benne van. (A lekvárban a kis pöttyök tehát nem kosz-szemek, hanem fűszer! ;-) )

Próbáljátok ki Ti is, akár az utolsó percekben is elkészíthető ajándék! Ezúttal kívánok mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt!




800 gr narancshús
250 gr cukor
fél csomag 3:1 zselésítő
2 kk mézeskalácsfűszer


A narancsot megmossuk, megtöröljük, meghámozzuk (aki teheti filézze - vagyis a fehér részt távolítsa el -  akkor kevésbé lesz keserű: késsel úgy kell meghámozni a narancsot, hogy a fehér részt is levágjuk. Innentől kezdve már csak a hártyákból kell kiszabadítani a gerezdeket, és kész ;-) ) Aki nem áll ennek neki, üzenem: én sem tettem!

Tehát a narancsgerezdeket kisebb darabokra vágjuk, majd a cukorral, zselésítővel és a fűszerekkel összekeverve  a tűzhelyre rakjuk. Forrás után pár percig rotyogtatjuk, majd mehetnek a tiszta üvegbe. Fejtetőre állítjuk 5 percre, címkézzük, és elajándékozzuk, vagy megesszük!






2012. december 18., kedd

Fahéjas-csokis mandula - Weihnachtsmandeln



Karácsony közeledtével megjelennek a boltok polcain a csokis-fahéjas kedvenceim. Alig bírom megállni, hogy ne vegyek belőlük. Csak az áruk fog vissza. :( De a bonbonkirálynő, Praliné Zsuzsi útmutatásával otthon is könnyedén elkészíthetők a kis finomságok. Nekem persze nem lettek olyan tökéletesek, mint Zsuzsinak, viszont nagyon oda kellett figyelnem, hogy a fotózásra maradjon még belőlük... :)

Nekiálltam én is. (Először még blansíroztam is a mandulát, de megtapasztaltam, hogy teljesen fölösleges volt még ez a művelet is, mert akkor a mandula megpuhul, és nem lesz olyan roppanós. Tehát még egyszerűbb a dolgunk.)

Bátran álljatok neki, akár még karácsonyi ajándéknak is kiváló! A recept abszolút továbbvariálható, mandula is felcserélhető másra, a csoki is ízlés szerint lehet tej-, vagy ét, vagy akár a kettő keveréke...




200 gr mandula
100 gr tejcsoki (vagy ét vagy fele-fele)
2 tk fahéj
60gr porcukor

 A csokit felolvasztjuk gőz fölött (Zsuzsi klasszul tud temperálni, ott bárki utánaolvashat a fortélynak, én most csak simán megolvasztottam a csokit, nem méricskéltem a hőt), majd fokozatosan adjuk hozzá a mandulához. Először egy kanállal, összekeverjük a mandulával, majd jöhet fokozatosan a többi csoki. Oda kell figyelni, mert a csoki hamar szilárdul! Mikor már szépen bevonta a csoki a mandulaszemeket, fahéjas porcukorba forgatjuk őket. A cukrot dolgunk végeztével át lehet szitálni, később még felhasználható. 






2012. december 4., kedd

Karamellkrém - avagy dulce de leche


Igen, az utóbbi időben sajnos alvó pozícióba került a blog. Pedig időközben egy éves lett a virtuális kamrám, szerettem volna kicsit megemlékezni róla, de most ez is elmaradt.  -  illetve a kicsi megemlékezést most olvashattátok, hosszabbra most nem tellik... :-)

A napjaink kicsit rohangálóssá váltak, hol itt vagyok, hol ott, hol ezt csinálom, hol azt, így nehéz sajnos ide is koncentrálnom. De jövőre talán megtaláljuk a napjaink, heteink ritmusát, és kicsit jobban oda tudok figyelni a saját dolgaimra is.  Bízzunk benne!

Sok minden volt a fejemben, amit szerettem volna elkészíteni, aztán volt amihez nem találtam alapanyagot (anélkül pedig nehéz), volt amihez meg nem volt elég időm (e nélkül sem megy...)  Viszont, ez a karamellkrém viszonylag kis befektetéssel, kis odafigyeléssel, kevés munkával szinte magától elkészül. 

Még sosem készítettem, nem ettem, és nem is vettem karamellkrémet pedig láttam a boltok polcain. Az utóbbi időben viszont sok helyen olvastam róla, kekszek közé, vagy akár pitékbe, tortákba nagyszerűen alkalmazható. Itt volt az alkalom a hétvégén. Bár a legidősebb férfi a háznál kicsit jajjongott, hogy szétdurran az üveg, meg így-meg úgy, de senkinek semmi bántódása nem esett. Miközben a fiúk ebéd utáni szundikálásukat tartották, elrotyogtattam a krémet.



Hozzávalók: 
2-3 tubus sűrített tej    (lehet konzervet is venni, bár azt nem sok helyen árulnak, egyszerűbb a tubusost beszerezni)

A sűrített tejet egy tiszta befőttes üvegbe töltöttem, rácsavartam a tetejét, majd egy vízzel teli lábosba tettem. Fontos, hogy a víz a tejkrém fölött legyen. Alacsony lángon majdnem 4 órát főztem, időközben a vizet pótoltam. Mikor már úgy gondoltam, hogy jó lesz, óvatosan kivettem, kinyitottam, és vártam, amíg kóstolható hőmérsékletűre hűl. Kóstolás után (mert bár édesszájú vagyok, ennyire azért mégsem), tettem hozzá 2 csipet sót. Jól elkevertem, majd hűtőbe tettem. Ott tároljuk, max 1 hónapig.

Karácsonyi ajándéknak is kiváló.