Meggy-málna lekvár

Nagymama kamrapolcán álltak vegyes lekvárok, olyan gyümölcsökből, ami a kertben megtermett. Volt ott eper, málna, piros ribizli, fekete ribizli, egres, meggy, josta, aztán később lett szeder is, a cseresznye pedig egy idő után sajnos eltűnt... (ezt a mai cseresznyeárak mellett rettentően sajnálom..:) Volt a polcokon talán meggy-málna kombináció is, erre már pontosan nem emlékszem. De valószínűleg lehetett, és a tudatalattim jól elraktározhatta...

Két éve készítettem először ezt a variációt, tavaly már többet tettem el, hogy még karácsonyra is jusson a rokonoknak, barátoknak. Jól el kellett rejteni, hogy ne is lássam, így jutott nekik is. Átlagban egy reggeli alatt el is fogyasztották a kis üveget.  :) :)  De már mondtam:  télvíz idején egy kicsi üveg piros színű lekvárt kibontani, megszaglászni, aztán megenni ... felbecsülhetetlen érzés :) -  na jó, lehet, hogy csak nekem okoz ez nagy boldogságot ;) ... de talán (remélem) nem vagyok egyedül vele :)

A meggy savassága és a málna édessége együtt: felejthetetlen!  Parányi mennyiséget írok most, de lehet bátran duplázni / triplázni ...sőt érdemes, és ajánlott :) Az arányokat is lehet tologatni, bár nekem az egy adag meggy, fél adag málnával nagyon bejött. De az sem katasztrófa, ha több málna kerül bele :)

250 gr málna
500 gr meggy
150 gr cukor
1/2 cs 3:1 dr Oetker zselésítő


Meggyet megmossuk, kimagozzuk, a málnával összekeverjük, összenyomkodjuk. Cukrot, zselésítőt hozzáadjuk, majd felforraljuk, utána még 3-5 percig forraljuk, elzárjuk, lehabozzuk, és mehet az üvegbe. Üveget 5 percre fejtetőre állítjuk, majd mehet a spejzba. Amilyen egyszerű, olyan finom :)


Tényleg nagyon-nagyon eteti magát, talán a bodzavirágos eper után ez következik a sorban. :)

Balzsamos meggylekvár

- Anya, mi van ebben a lekvárban?
- Meggy, ... khmm. (Azt nem lehet mondani egy gyereknek, hogy meg egy kis balzsamecet, mert kiszalad a világból!)
- Mmmmm, nagyon finom!
- :D (no comment)

El is fogyott a próbalekvár, úgyhogy készíthetek újabb üvegekkel...  A balzsamecettől egyáltalán nem lesz ecet íze, hanem finom selymes állaga lesz, tökéletesen kiegészíti a meggyet. Még tart a meggyszezon, aki bírja, tudja, teheti, meggylekvárra fel! :)

Ez most kis mennyiség, amit közzéteszek, de egész nyugodtan duplázzátok meg!

1/2 kg magozott meggy
150 gr cukor
2 ek balzsamecet
fél zacskó 3:1 zselésítő


A meggyet megmossuk, kimagozzuk, majd a cukorral összekeverjük, összenyomkodjuk, esetleg botmixerrel ráküldünk párat. Akinek van egy kis türelme, az egy kicsit hagyja állni a meggyet a cukorral. Akinek nincs, az adja hozzá a zselésítőt, (aki nem szeretne használni zselésítőt, az több cukrot adjon hozzá, és főzze zselépróbáig - hideg tányérra csepegtetve nem folyik el a lekvár), majd az egészet feltesszük a tűzhelyre, és forrás után még pár percig rotyogtatjuk.

Elzárjuk a tűzhelyt, lehabozzuk, és most öntjük hozzá a balzsamecetet. Alaposan összekeverjük vele, majd mehet a tiszta üvegekbe. Fejtetőre állítjuk 5 percre, felcímkézzük, majd polcra (aki nem használt zselésítőt, száraz dunsztba).

Meggybefőtt télire - főzés, dunsztolás nélkül

A "meggy nyersen" nálunk szakszó: azt jelenti, nem főzzük, csak szépen nyersen, cukros lében eltesszük a meggybefőttet télire. Egyik barátnőm ezt nem értette, mert mikor kérdezte, hogy most min dolgozom, mondtam: meggy nyersen. Erre ő: az milyen, fogod a meggyet, és megeszed? :D (Na ez annyira megtetszett, már a facebookon is ellőttem... :))

Szerencsére meggyevő család vagyunk, úgyhogy most bele kell húznom, hogy ilyen-olyan formában feldolgozzam, eltegyem. Egyik legegyszerűbb eljárást osztom meg veletek. Persze, a fagyasztás talán a legkönnyebb, de ha télen még a kiengedéssel sem akarunk bíbelődni, és a bolti meggybefőttet sem szeretnénk megvenni, akkor nagyon praktikus otthon egy  "meggy nyersen" feliratú üvegecske. A leghosszabb meló benne a magozás... meg aztán pár nap türelem kell hozzá!

1 kg meggy (pl Pándi meggy)
30 dkg cukor
1 kávéskanál tartósító (Na-benzoát, szalicil)
fél dl rum - opcionális

A meggyet megmossuk, kimagozzuk, hozzáadjuk a cukrot, majd jól elkeverjük. A rumot opcionálisan írtam, aki rumos meggyet szeretne, öntse hozzá azt is. 2-3 napig hűvös helyen (kamra, hűtő) tároljuk, és naponta párszor (2-3) megkeverjük.  Ez idő alatt szépen kiengedi a levét a meggy. A kész befőttünket tiszta üvegekbe töltjük. Dunsztolni nem kell, mehet a polcra.

Ha csak cukorral rakjuk el, (tartósítószer nélkül) megeshet, hogy némelyik üveg bepukkad... :( De ha szakszerűen tároljuk (hűvös hely), és nem túl hosszú távra szeretnénk a befőttet, pár üveggel így is eltehetünk. Ha biztosra szeretnénk menni, akkor üvegbe töltés előtt tegyünk egy kávéskanál tartósítót közvetlenül a meggyes léhez.

De ennél is jobb megoldás: olvastam valahol (én még nem próbáltam, de működik!), hogy a tartósítót nem kell a gyümölcshöz keverni, hanem 2 réteg celofán közé, vagy egy réteg celofán és a csavaros tető közé szórni. Ez azért humánusabb megoldás, mint a befőtthöz keverni, és aztán megenni...nem? :)

Van aki ugyanezt a meggyet úgy készíti, hogy meggy- és cukorrétegeket rak üvegbe, azt pár napra kiteszi a napra, majd mikor már elfedi a meggyet a lé, mehet a kamrába.

Lilakrumpli, sárgakrumpli - és utóéletük

Mostanában, ahogy látom, nagyon népszerű lett a lilakrumpli. Én is beálltam a sorba, mivel megtudtam, hogy számomra is elérhető közelben árulják a színes krumplicsodákat! A gyerekeket itthon beoltottam a lilakrumpli-vásárlással, beöltöztettem őket, buszra szálltunk, és nemsokára a Fehérvári úti piacon találtuk magunkat. És most  jön egy kis reklám: az első emeleten egy fiatalember legalább 10 féle különböző színű és formájú krumplikat árul. Mi három félét próbáltunk ki, mert többet sajnos nem bírtam volna elhozni, de egyikben sem csalódtunk. A lilaburgonya fajták antocianinokat, a sárga és a narancssárga húsú fajták flavonoidokat, illetve karotinoidokat tartalmaznak. Ezek természetes antioxidánsok, melyek főzés hatására sem bomlanak le, és a szervezetünkre pozitív élettani hatásokat gyakorolnak.