Igen, az utóbbi időben sajnos alvó pozícióba került a blog. Pedig időközben egy éves lett a virtuális kamrám, szerettem volna kicsit megemlékezni róla, de most ez is elmaradt. - illetve a kicsi megemlékezést most olvashattátok, hosszabbra most nem tellik... :-)
A napjaink kicsit rohangálóssá váltak, hol itt vagyok, hol ott, hol ezt csinálom, hol azt, így nehéz sajnos ide is koncentrálnom. De jövőre talán megtaláljuk a napjaink, heteink ritmusát, és kicsit jobban oda tudok figyelni a saját dolgaimra is. Bízzunk benne!
Sok minden volt a fejemben, amit szerettem volna elkészíteni, aztán volt amihez nem találtam alapanyagot (anélkül pedig nehéz), volt amihez meg nem volt elég időm (e nélkül sem megy...) Viszont, ez a karamellkrém viszonylag kis befektetéssel, kis odafigyeléssel, kevés munkával szinte magától elkészül.
Még sosem készítettem, nem ettem, és nem is vettem karamellkrémet pedig láttam a boltok polcain. Az utóbbi időben viszont sok helyen olvastam róla, kekszek közé, vagy akár pitékbe, tortákba nagyszerűen alkalmazható. Itt volt az alkalom a hétvégén. Bár a legidősebb férfi a háznál kicsit jajjongott, hogy szétdurran az üveg, meg így-meg úgy, de senkinek semmi bántódása nem esett. Miközben a fiúk ebéd utáni szundikálásukat tartották, elrotyogtattam a krémet.
Hozzávalók:
2-3 tubus sűrített tej (lehet konzervet is venni, bár azt nem sok helyen árulnak, egyszerűbb a tubusost beszerezni)
A sűrített tejet egy tiszta befőttes üvegbe töltöttem, rácsavartam a tetejét, majd egy vízzel teli lábosba tettem. Fontos, hogy a víz a tejkrém fölött legyen. Alacsony lángon majdnem 4 órát főztem, időközben a vizet pótoltam. Mikor már úgy gondoltam, hogy jó lesz, óvatosan kivettem, kinyitottam, és vártam, amíg kóstolható hőmérsékletűre hűl. Kóstolás után (mert bár édesszájú vagyok, ennyire azért mégsem), tettem hozzá 2 csipet sót. Jól elkevertem, majd hűtőbe tettem. Ott tároljuk, max 1 hónapig.
Karácsonyi ajándéknak is kiváló.
