Kivilekvár naranccsal, fahéjjal

Nem akarok minden bejegyzés előtt magyarázkodni ...  sűrű az életünk, na: a munka, a tanulás, a család, és a háztartás mellett most szegény virtuális kamrám áll az utolsó helyen. :(  Mindezek ellenére havonta legalább egyszer szeretnék itt megjelenni. Legyen ez a minimum!

A hétvégén elcsábított egy doboznyi kivi, hogy próbáljam meg, milyen lekvárnak. Nagyobbgyermek náthás lett, így a bevásárlókosárba bekerült egy doboz kivi is, hisz abban van a legtöbb C-vitamin! Azt ugye tudjuk, hogy főzéskor kinyiffantjuk a vitaminokat, de nem is a vitaminmennyiség bevitelének növelése miatt álltam neki a lekvárfőzésnek.

Még sosem ettem kiviből készült lekvárt, így egy kicsit improvizáltam, és a végeredmény nem lett rossz! A kivinek nincs valami erőteljes íze, főleg, ha még főzzük is. Így mellécsurgattam egy kis narancslevet, citromlevet, és egy csipet fahéjjal fűszereztem.  Mivel nem akartam órákig főzni, hogy maradjon a színéből is valami, tettem hozzá 2 ek dzsemfixet is. Ez természetesen elhagyható, de akkor a végeredmény színe szép nem lesz, de attól még finom lehet.  Van választási lehetőség! :-)

500 gr kivi (hámozva kb 400 gr)

fél citrom leve

1 narancs leve

150 gr cukor

1 tk fahéj

2 ek dzsemfix 3:1

A kivit krumplihámozóval meghámoztam, vékony szeletekre vágtam, rácsurgattam a citrom levét.  A narancs levét és a cukrot szintén hozzáadtam, majd feltettem főzni. Kevergetés közben épp csak egyet hagytam rottyanni, majd  lezártam a tüzet, és megvártam, míg kihűl. Egy sütőpapírral lefedtem közvetlenül a lekvár tetejét, rá a fedőt, és egy éjszakára betettem a hűtőbe.

Másnap kivettem a levár kb felét, összeturmixoltam, majd hozzáadtam a dzsemfixet és a fahéjat, és velük együtt ismét felforraltam. Pár percig forraltam, a habot leszedtem, majd üvegbe kerültek. 3 kicsi üveg lett ebből a mennyiségből. Fejtetőre álltak 5 percre, és kész!

Áldott, békés Karácsonyt!

Mézeskalácsfűszeres narancslekvár

Hirtelen nekiálltam egy adag kandírozott narancshéjnak. Receptet itt találtok. Sajnos karácsonyi ajándéknak már nem nagyon fér bele, mert 6 nap az elkészítése, plusz a szárítás. De azért jó ha tudjátok, hogy így is lehet. :-)

Mivel a kandírozáshoz nem kell a narancs húsa, valahogy fel kellett használni. A kiskorúim pedig nem annyira rajonganak a narancsért, én ettem-ettem, de ennyi azért belém sem fér, úgyhogy gondoltam egyet, befőztem, és a konyha pulton 1 hónapja ácsingózó mézeskalács fűszerből tettem hozzá. Nem vagyok egy őrült narancslekvár -rajongó, de ez még nekem is nagyon ízlett! A karácsony minden íze benne van. (A lekvárban a kis pöttyök tehát nem kosz-szemek, hanem fűszer! ;-) )

Próbáljátok ki Ti is, akár az utolsó percekben is elkészíthető ajándék! Ezúttal kívánok mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt!

800 gr narancshús
250 gr cukor
fél csomag 3:1 zselésítő
2 kk mézeskalácsfűszer


A narancsot megmossuk, megtöröljük, meghámozzuk (aki teheti filézze - vagyis a fehér részt távolítsa el -  akkor kevésbé lesz keserű: késsel úgy kell meghámozni a narancsot, hogy a fehér részt is levágjuk. Innentől kezdve már csak a hártyákból kell kiszabadítani a gerezdeket, és kész ;-) ) Aki nem áll ennek neki, üzenem: én sem tettem!

Tehát a narancsgerezdeket kisebb darabokra vágjuk, majd a cukorral, zselésítővel és a fűszerekkel összekeverve  a tűzhelyre rakjuk. Forrás után pár percig rotyogtatjuk, majd mehetnek a tiszta üvegbe. Fejtetőre állítjuk 5 percre, címkézzük, és elajándékozzuk, vagy megesszük!

Fahéjas-csokis mandula - Weihnachtsmandeln

Karácsony közeledtével megjelennek a boltok polcain a csokis-fahéjas kedvenceim. Alig bírom megállni, hogy ne vegyek belőlük. Csak az áruk fog vissza. :( De a bonbonkirálynő, Praliné Zsuzsi útmutatásával otthon is könnyedén elkészíthetők a kis finomságok. Nekem persze nem lettek olyan tökéletesek, mint Zsuzsinak, viszont nagyon oda kellett figyelnem, hogy a fotózásra maradjon még belőlük... :)

Nekiálltam én is. (Először még blansíroztam is a mandulát, de megtapasztaltam, hogy teljesen fölösleges volt még ez a művelet is, mert akkor a mandula megpuhul, és nem lesz olyan roppanós. Tehát még egyszerűbb a dolgunk.)

Bátran álljatok neki, akár még karácsonyi ajándéknak is kiváló! A recept abszolút továbbvariálható, mandula is felcserélhető másra, a csoki is ízlés szerint lehet tej-, vagy ét, vagy akár a kettő keveréke...

200 gr mandula
100 gr tejcsoki (vagy ét vagy fele-fele)
2 tk fahéj
60gr porcukor

 A csokit felolvasztjuk gőz fölött (Zsuzsi klasszul tud temperálni, ott bárki utánaolvashat a fortélynak, én most csak simán megolvasztottam a csokit, nem méricskéltem a hőt), majd fokozatosan adjuk hozzá a mandulához. Először egy kanállal, összekeverjük a mandulával, majd jöhet fokozatosan a többi csoki. Oda kell figyelni, mert a csoki hamar szilárdul! Mikor már szépen bevonta a csoki a mandulaszemeket, fahéjas porcukorba forgatjuk őket. A cukrot dolgunk végeztével át lehet szitálni, később még felhasználható. 

Karamellkrém - avagy dulce de leche

Igen, az utóbbi időben sajnos alvó pozícióba került a blog. Pedig időközben egy éves lett a virtuális kamrám, szerettem volna kicsit megemlékezni róla, de most ez is elmaradt.  -  illetve a kicsi megemlékezést most olvashattátok, hosszabbra most nem tellik... :-)

A napjaink kicsit rohangálóssá váltak, hol itt vagyok, hol ott, hol ezt csinálom, hol azt, így nehéz sajnos ide is koncentrálnom. De jövőre talán megtaláljuk a napjaink, heteink ritmusát, és kicsit jobban oda tudok figyelni a saját dolgaimra is.  Bízzunk benne!

Sok minden volt a fejemben, amit szerettem volna elkészíteni, aztán volt amihez nem találtam alapanyagot (anélkül pedig nehéz), volt amihez meg nem volt elég időm (e nélkül sem megy...)  Viszont, ez a karamellkrém viszonylag kis befektetéssel, kis odafigyeléssel, kevés munkával szinte magától elkészül. 

Még sosem készítettem, nem ettem, és nem is vettem karamellkrémet pedig láttam a boltok polcain. Az utóbbi időben viszont sok helyen olvastam róla, kekszek közé, vagy akár pitékbe, tortákba nagyszerűen alkalmazható. Itt volt az alkalom a hétvégén. Bár a legidősebb férfi a háznál kicsit jajjongott, hogy szétdurran az üveg, meg így-meg úgy, de senkinek semmi bántódása nem esett. Miközben a fiúk ebéd utáni szundikálásukat tartották, elrotyogtattam a krémet.

Hozzávalók: 
2-3 tubus sűrített tej    (lehet konzervet is venni, bár azt nem sok helyen árulnak, egyszerűbb a tubusost beszerezni)

A sűrített tejet egy tiszta befőttes üvegbe töltöttem, rácsavartam a tetejét, majd egy vízzel teli lábosba tettem. Fontos, hogy a víz a tejkrém fölött legyen. Alacsony lángon majdnem 4 órát főztem, időközben a vizet pótoltam. Mikor már úgy gondoltam, hogy jó lesz, óvatosan kivettem, kinyitottam, és vártam, amíg kóstolható hőmérsékletűre hűl. Kóstolás után (mert bár édesszájú vagyok, ennyire azért mégsem), tettem hozzá 2 csipet sót. Jól elkevertem, majd hűtőbe tettem. Ott tároljuk, max 1 hónapig.

Karácsonyi ajándéknak is kiváló. 

Fehércsokis körtelekvár

Nagymama kertjében késő nyár óta folyamatosan érik a körte. Sajnos ezt a fajtát nem lehet nyersen elrakni télire, ezért jönnek a különböző módok a megmentésére. Vezető helyen a cefre áll... :) szinte már versenyezni kell a körtékért, hogy hadd jusson lekvárba is. Na persze a többi gyümölccsel is ez volt nyáron; papával rohangáltunk értük, ki milyen okból... pálinka kontra lekvár... :O  De a végén mindenképp üvegben végzik... :))

 A körtéhez szerintem kell valami plusz íz, mert önmagában eléggé olyan semmilyen. Persze az ízletes körték (pl vilmos) kivételek. De most ezek nálam kívántak valamit még magukhoz. Így esett a választás a fehér csokira. Szerintem nagyon jót tett neki.  Bátran ajánlom mindenkinek! (gondoltam még a körtepálinkás körtelekvárra is, ha kész lenne már ugye a pálesz...:)) 
 

1 kg tisztított körte (hámozva, magozva)
200 gr cukor
1 kk vaníliakivonat, vagy 1 zacskó vaníliáscukor
fél citrom leve
50 gr fehércsoki
fél zacskó 3:1 Dzsemfix - opció

A körtéket megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, felaprítjuk, majd egy lábosban kicsit összeturmixoljuk. Én egy kicsit darabosan szeretem, így hagytam benne pár kockát. A citrom levét rálocsoljuk, majd eldöntjük, hogy dzsemfixet szeretnénk-e használni, vagy sem.

Ha nem, akkor csak a cukrot adjuk hozzá, majd feltesszük főni. Főzzük-főzzük zselépróbáig (ez sokáig is tarthat, ne ijedjünk meg; hideg tányéron nem folyik a lekvár, akkor jó), majd hozzáadjuk a vaníliakivonatot, és a fehér csoki, és addig kevergetjük még, amíg a csoki el nem olvad. Tisza üvegbe tesszük, majd irány a dunszt.

Ha használunk dzsemfixet, akkor a nyers körtéhez azt is hozzáadjuk a cukorral együtt, majd pár perc főzés után adjuk hozzá a vaníliát illetve a fehér csokit. Ha a csoki elolvadt mehet a tiszta üvegbe, 5 percre fejtetőre állítani, majd a polcra. Ez esetben nem kell dunsztolni, de aki szeretne, annak persze lehet. 

Házi balzsamecet otelló szőlőből

Sokáig sajnos nem volt rá alkalmam, hogy az Igazi Balzsamecetet megkóstoljam. De most, a németországi utunk során, egy olyan isteni finom salátát ettem (rántott fetasajttal...hmmmm, csak ajánlani tudom), hogy eldöntöttem, véget vetek a mű balzsameceteknek!  Az igazi az sűrű és krémes. Nem folyik szanaszét.

Pár hete egy maráknyi otellószőlőt fehérbor ecetbe áztattam, gondoltam, milyen finom szőlő-ecetem lesz belőle. Aztán 2 napja, mikor már elég sötét lett az ecet, gondoltam egyet, és balzsamecetté varázsoltam. :)

Viszont elkövettem azt a hibát, hogy a végén túl sokáig forraltam, és aztán az ecet a teljes kihűlés után még tovább sűrűsödött. Szóval ne akarjátok forralás közben a végső állapotot elérni, legyetek türelmesek!

tetszőleges mennyiségű otelló szőlő (nálam kb 2 marék)
fehérborecet (amennyi ellepi, nálam kb fél liter)
2 ek barnacukor
 
A szőlőt megmossuk, leszemezzük,  egy zárható üvegbe tesszük, majd  fehérborecettel felöntjük. Pár hétig (3-4) napos helyen pihentetjük, majd mikor arra járunk, megrázogatjuk. A napok-hetek múlásával az ecet szépen beszíneződik.Leszűrjük, és ekkor elkészült az otelló-ecet. Akár így is lehetne használni.

A balzsamecet készítéséhez a szőlőszemeket egy szűrőn keresztül nyomkodtam, majd egy lábosba feltettem főni. Kb a felére redukáltam. Ekkor hozzáöntöttem az ecetet, azzal tovább főztem, mikor már kezdett csökkenni annak is a mennyisége, hozzáadtam a cukrot, és kevergetve tovább főztem. Ismétlem, nem kell  a végtelenségig főzni, mert később még magától besűrűsödik.

 

Az állaga az igazi lett, sűrű és krémes, savanyú és édes. Még pöttyöket is tudtam vele készíteni ;)

Szilvalekvár - cukor nélkül sütőben sütve

{ Jóóóó sok víz lefolyt a Dunán az utolsó bejegyzésem óta. Szinte egy hónap eltelt. Nem így terveztem, de így alakult.

A nyár nagyon jól telt, sokat voltunk vidéken, hogy kerüljük a budapesti hőséget, és volt egy nyaralásunk Németországban drága Testvéremnél, ami szintén nagyon jól telt.  Gyönyörű helyeken jártunk! A srácok korukhoz képest elég jól tűrték a sok utazást, persze azért próbáltunk az ő kedvükben is járni, és nem mindig csak városokat és templomokat nézni... múzeummal még csak nem is próbálkoztunk... :) 

Most pedig az óvodakezdés, -folytatás (és a hozzá kapcsolódó vírusos és bacis betegségek...) mellett próbálunk visszarázódni a rendes kerékvágásba. És reméljük, hogy a fránya ovis bacik nem fognak sokszor ledönteni a lábunkról... }

De akkor vissza a szilvához, ami jelen esetben besztercei. Erre még az ádáz vírus elleni harcban is jut idő és erő, mert nekem ez Az Igazi Szilvalekvár. Tömény és sűrű. Cukor nélkül. Ezt az állapotot többféleképpen is el lehet érni. Gyerekkoromban édesapám főzte 1-2 napig nagyon alacsony gázlángon vaslábosban. Minden évben könyörögtünk a nővéremmel,  hogy csináljon, mert rettenetesen szerettük :)  De ma már én is képes vagyok rá, hisz van saját konyhám :)

Vaslábosom viszont nincs akkora, ami megfelelő lenne, ezért én a sütőben készítem. Na ettől csak egyszerűbb lett az elkészítése.

Hozzávalók:

puha, érett szilva (tetszőleges mennyiségű, de jó, ha min 3 kg, mert nagyon összesül)
1-2 ek ecet

A szilvát megmossuk, kimagozzuk, kezünkkel összenyomkodjuk. Veszünk egy magasabb falú tepsit, az aljára locsoljuk az ecetet. Ráhalmozzuk a szilvát, és alacsony (100 fok) hőfokon sütjük-sütjük-sütjük. 5-6 órát egészen nyugodtan lehet sütni. Akinek fröcsögne, az letakarhatja egy alufóliával, de nálam szépen viselkedett a lekvár. Olykor megkevertem egy fakanállal, hogy ne kapjon oda, és minden része szépen megsüljön.

Mikor már úgy látjuk, hogy szépen megsötétedett mindenhol, kivesszük, esetleg botmixerrel rámehetünk, hogy kicsit egyneműbb legyen.

Melegen tiszta üvegbe töltjük, lezárjuk, majd a kikapcsolt sütőbe visszatesszük az üvegeket, és másnapig hagyjuk ott kihűlni. (Így a sütőt rögtön dunsztnak is használhatjuk, két legyet egy csapásra ;)

Akinek sikerül még karácsonyig megmentenie egy üveggel, én Limara remek hókiflijét szoktam belőle készíteni! (bár karácsonyig sem muszáj várni vele, isteni egy süti!!!)