2012. október 11., csütörtök

Fehércsokis körtelekvár


Nagymama kertjében késő nyár óta folyamatosan érik a körte. Sajnos ezt a fajtát nem lehet nyersen elrakni télire, ezért jönnek a különböző módok a megmentésére. Vezető helyen a cefre áll... :) szinte már versenyezni kell a körtékért, hogy hadd jusson lekvárba is. Na persze a többi gyümölccsel is ez volt nyáron; papával rohangáltunk értük, ki milyen okból... pálinka kontra lekvár... :O  De a végén mindenképp üvegben végzik... :))

 A körtéhez szerintem kell valami plusz íz, mert önmagában eléggé olyan semmilyen. Persze az ízletes körték (pl vilmos) kivételek. De most ezek nálam kívántak valamit még magukhoz. Így esett a választás a fehér csokira. Szerintem nagyon jót tett neki.  Bátran ajánlom mindenkinek! (gondoltam még a körtepálinkás körtelekvárra is, ha kész lenne már ugye a pálesz...:)) 
 


1 kg tisztított körte (hámozva, magozva)
200 gr cukor
1 kk vaníliakivonat, vagy 1 zacskó vaníliáscukor
fél citrom leve
50 gr fehércsoki
fél zacskó 3:1 Dzsemfix - opció








A körtéket megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, felaprítjuk, majd egy lábosban kicsit összeturmixoljuk. Én egy kicsit darabosan szeretem, így hagytam benne pár kockát. A citrom levét rálocsoljuk, majd eldöntjük, hogy dzsemfixet szeretnénk-e használni, vagy sem.

Ha nem, akkor csak a cukrot adjuk hozzá, majd feltesszük főni. Főzzük-főzzük zselépróbáig (ez sokáig is tarthat, ne ijedjünk meg; hideg tányéron nem folyik a lekvár, akkor jó), majd hozzáadjuk a vaníliakivonatot, és a fehér csoki, és addig kevergetjük még, amíg a csoki el nem olvad. Tisza üvegbe tesszük, majd irány a dunszt.

Ha használunk dzsemfixet, akkor a nyers körtéhez azt is hozzáadjuk a cukorral együtt, majd pár perc főzés után adjuk hozzá a vaníliát illetve a fehér csokit. Ha a csoki elolvadt mehet a tiszta üvegbe, 5 percre fejtetőre állítani, majd a polcra. Ez esetben nem kell dunsztolni, de aki szeretne, annak persze lehet. 










2012. október 3., szerda

Házi balzsamecet otelló szőlőből


Sokáig sajnos nem volt rá alkalmam, hogy az Igazi Balzsamecetet megkóstoljam. De most, a németországi utunk során, egy olyan isteni finom salátát ettem (rántott fetasajttal...hmmmm, csak ajánlani tudom), hogy eldöntöttem, véget vetek a mű balzsameceteknek!  Az igazi az sűrű és krémes. Nem folyik szanaszét.

Pár hete egy maráknyi otellószőlőt fehérbor ecetbe áztattam, gondoltam, milyen finom szőlő-ecetem lesz belőle. Aztán 2 napja, mikor már elég sötét lett az ecet, gondoltam egyet, és balzsamecetté varázsoltam. :)

Viszont elkövettem azt a hibát, hogy a végén túl sokáig forraltam, és aztán az ecet a teljes kihűlés után még tovább sűrűsödött. Szóval ne akarjátok forralás közben a végső állapotot elérni, legyetek türelmesek!




tetszőleges mennyiségű otelló szőlő (nálam kb 2 marék)
fehérborecet (amennyi ellepi, nálam kb fél liter)
2 ek barnacukor
 
A szőlőt megmossuk, leszemezzük,  egy zárható üvegbe tesszük, majd  fehérborecettel felöntjük. Pár hétig (3-4) napos helyen pihentetjük, majd mikor arra járunk, megrázogatjuk. A napok-hetek múlásával az ecet szépen beszíneződik.Leszűrjük, és ekkor elkészült az otelló-ecet. Akár így is lehetne használni.

A balzsamecet készítéséhez a szőlőszemeket egy szűrőn keresztül nyomkodtam, majd egy lábosba feltettem főni. Kb a felére redukáltam. Ekkor hozzáöntöttem az ecetet, azzal tovább főztem, mikor már kezdett csökkenni annak is a mennyisége, hozzáadtam a cukrot, és kevergetve tovább főztem. Ismétlem, nem kell  a végtelenségig főzni, mert később még magától besűrűsödik.




 


Az állaga az igazi lett, sűrű és krémes, savanyú és édes. Még pöttyöket is tudtam vele készíteni ;)