Végre-végre megtaláltam a hőn áhított passiógyümölcsömet -
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy a mangóhoz kerestem vmit, amiből lekvár születhetne, így bukkantam rá erre a variációra, melyet a nagy francia lekvárfőző mester, Christine Ferber, állított össze. (Róla majd egy külön posztban többet is írok.) Rettentően megtetszett, ahogy a passiógyümölcs fekete magjai kikukucskálnak a sárga lekvárból. Így miután összeszedtem minden hozzávalót, nagy izgalommal álltam neki a főzésnek!
250 gr tiszta mangóhús (kb 2-3 db közepes mangó)
125 gr tiszta narancshús és lé
6 db passiógyümölcs (kb 125 ml gyümölcshús magokkal)
500 gr cukor + 50 gr cukor
1/2 citrom leve
1 db kezeletlen narancs
100 ml víz
Ez már egy felezett verzió, mert 12 db passiógyümölcsöt hetekig vadásztam volna... Így is 2 db közepes méretű üveg készült. Christine a lekvárjait 2 napig készíti, de nem ettől kell megijedni! (hanem a narancs hártyázásától! ííííííí - az még ennél a felezett mennyiségű lekvárnál is eltartott egy ideig )
1. nap: A mangót meghámozzuk, és kis kockákra vágjuk. Narancsot szintén meghámozzuk, fehér héjától is megszabadítjuk, a gerezdeket pedig lehártyázzuk. A narancs levét jól nyomkodjuk ki, és fogjuk fel egy tálban. A passiógyümölcsöt felvágjuk, húsát, levét, magját kikanalazzuk.
A mangót, a narancshúst, narancslevet, passiógyümölcshúst a cukorral, a fél citrom levével egy lábosba tesszük, és az első buggyanásig főzzük. Majd kihűtjük, letakarjuk, és 1 éjszakára hidegre tesszük.
2. nap: A kezeletlen narancsot alaposan megmossuk, megtöröljük, és a felét vékonyan felszeleteljük. (Héjával együtt.) A szeleteket egy lábosba tesszük 50 gr cukorral és 100 ml vízzel, és posírozzuk, vagyis gyöngyözve főzzük, addig, amíg átlátszó nem lesz. Amikor kész, a mangós keveréket hozzáadjuk, összekeverjük, és újra felforraljuk. Kb 10 percig állandó keverés mellett erős tűzön főzzük, közben a keletkező habot leszedjük. (Ez is elég kegyetlen meló, mert közben a maracuja magjait elég nehéz kikerülni...) Zselépróbáig főzzük (ha egy hideg tányéron jól megdermed a lekvár, akkor kész), majd tiszta üvegbe töltjük. Én 2 napra dunsztba tettem.
Saját tapasztalat: az én ízlésemnek sajnos túlzottan édes lett ez a lekvár, amolyan hagyományosan édes, én ettől már elszoktam... :( Valószínűleg legközelebb módosítanom kell cukorarányon. Különben nagyon érdekes a textúrája a mangó és a narancsdarabok közt ráharapni egy-egy fekete magra...hmmm. Aki teheti próbálja ki, csak ne cukrozza agyon....!
hehe, ez jó. nekem tök más receptem volt
VálaszTörlésegy szerző - két recept! :) Látom, Te viszont megúsztad a narancshártyázást!!!!
Törléscserébe főzhettem pektint :)
TörlésRemek hármas!
VálaszTörlésigen, külön-külön is csodásak, együtt meg háromszor olyanok :)
TörlésHú, de marha jó! Meg a blogod is! Azt hiszem, rendszeresen visszajárok hozzád.
VálaszTörlésAmúgy tudtad, h a passiógyümölcs és a maracuja nem ugyanaz? (én is Eszter Befőz FB-os oldalán olvastam, aztán a nagy hiperszuperben magam is láttam)
Köszönöm Adél! :) És köszönöm a felvilágosítást, most ismerkedtem meg közelebbről a passiógyümölccsel - ami ezek szerint nem maracuja. Javítom magam, köszi! :)
TörlésEz biztos nagyon finom lehetett. Én mangó-banán passiógyümölcs hármast kóstoltam, az se volt rossz, de a tiéd sokkal jobban hangzik, főleg, hogy nem szeretem a banánt.
VálaszTörlésChristine Freber lekvárjai eszméletlenül édesek. Kóstoltam, de én ennyire édesen nem tudom megenni. A könyve jó, de a cukrot alapból negyedelem, ha tőle főzök.
A narancs hártyázás annyira nem ördöngösség, de látom Te gerezdekre szedted és onnan már nehéz ügy. Nekem egy séf mutatta, hogyan kell és úgy már bevállalom én is egy narancslekvárhoz. Mire narancsszezon lesz, fázisfotókkal megírom a blogon. Az a lényeg, hogy késsel meg kell hámozni az egész narancsot, úgy hogy fehér rész és hártya se maradjon. Utána a hártya közül már szépen kiemelhető késsel a gerezd.
Jajjj de jó lesz! Nagyon várom már! :)) Ahogy leírtad, így tényleg egyszerűbb lesz ;)
Törlés